Az én babagyűjtő szeretetem
felnőtt koromban vált kedves elfoglaltsággá.
Utazgatásaim során emléktárgyként babákat vittem haza.
Kedves ismerőseim, akik látták az egyre gyarapodó kollekcióimat, szintén
megleptek utazásaikról hazatérve egy-egy darabbal.
Gyűjteményem inkább látványos, mint értékes (nem régiségek), de nekem ezek a
szebbnél-szebb ruhákba öltöztetett kedvencek szemet gyönyörködtetőek.
Az ajándékba kapott darabok pedig igazán annak a tájnak a népviseletét és az ott
élők ügyes kezét dicsérik, ahova talán egyszer még én is eljuthatok.
Örülök, ha a látvány Önnek is kedves.
Maci-gyűjteményem csekély száma
inkább emlékezés a családtagok megőrzött
kedves brummogóira. Az évek során beszerzett aranyos figurák kavalkádja pedig
annak a játékos szeretetnek a bizonyítékai, hogy valahol mindig gyermekek maradunk.
„ Így aztán együtt elindultak. De akárhová mennek,
és akármi történik velük útközben,
az Erdő végében, az Elvarázsolt Völgyben,
a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.”
A. A. Milne: Micimackó kuckója